Csáth Géza alakjáról, tragikus életéről beszélt iskolánkban Szűcs Ildikó színésznő, aki műsorát az író naplója és novellái alapján állította össze.
Az előadás során egy rendkívül tragikus életút bontakozott ki a diákok előtt. 
Csáth Géza, aki Brenner Józsefként 1887-ben Szabadkán látta meg a napvilágot, a Nyugat-nemzedék úttörői közé tartozott. Sok irányba tájékozódó, nyugtalan egyéniség volt, egy személyben ideggyógyász, pszichoanalitikus, drámaíró, novellista, publicista. Festett, zenélt, zenét szerzett, zenekritikákat írt, művei a Nyugatban jelentek meg. Nagy ívű pálya állt előtte, ám 1910-től egy rossz orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmei miatt morfiumot kezdett szedni: kábítószerfüggővé vált. Többször próbálkozott elvonókúrával, de sikertelenül, és egyre növelte morfiumadagját. Unokatestvére, Kosztolányi szerint Csáth, akár a hínárba került úszó, egyre jobban belebonyolódott, belezavarodott a harcba. Az első injekció beadása után kilenc évig élt még, iszonyú testi-lelki kínokkal, szenvedésekkel, gyötrő bűntudattal. Csáth Géza morfinista volt és – közvetlenül – a morfium ölte meg őt, harminchárom éves korában. A szerhez menekült, és ez a menekülés okozta korai, értelmetlen halálát.
