A 11. E osztály rendkívüli osztályfőnöki foglalkozás keretében ismerkedett meg a magyarországi gyermekvédelem intézményeivel. Dobos Kata, iskolánk tanárnője, pár évig gondozóként vett részt a gyermekvédelemben és az osztály számára felidézte emlékeit.
Kiderült, hogy napjainkban nincs Magyarországon árvaház, mert azt csak háborús időkben állítják fel, hanem gyermekotthonok illetve lakásotthonok vannak. Jelenleg 17,000 gyermek áll gyermekvédelmi ellátásban, ami – az osztály szerint is nagyon magas szám. Az még inkább sokkolta a diákokat, hogy a legtöbb gyermektársuk a szülők gondatlansága vagy felelőtlensége miatt kerül az otthonokba.
A gyermekotthonban az élet legtöbbször a „normális” életet mintázza, s a diákok játszanak, tanulnak, vagy városbeli prgramokat szerveznek. Csak kevesen szöknek meg, és ők is kis idő múltán visszatérnek. E bentlakó gyermekek szeméből áradó szeretet megindítóan gyengéd, a nevelőszülők mégis gyakran cserélődnek – mert az éjszakák fájdalommal és rettegéssel teliek.
A tanárnő, hogy felrázza az osztály a megindultságból, vitát kezdeményezett arról, hogy ismernek-e olyan indokot, amelyre hivatkozva jogosnak tekintenék a gyermekelhagyást? Rövid gondolkodás után élénk vita bontakozott ki, de abban mindenki egyet értett, hogy a felelős családtervezés a legfontosabb elkerülési mód.
WÁ, 11. E osztályfőnök krónikájából