Baltay Róza, 5.a osztályos tanuló beszámolója, a BRFK Balesetmegelőzési Bizottság által megrendezett fővárosi döntőről.
Bevallom őszintén, hogy ez a verseny az egész hetemet tönkretette, mert semmi kedvem sem volt pénteken fél hétkor felkelni, hogy korán elmenjek a rendőrségre és lemaradjak az év utolsó drámaórájáról. Emiatt ezekben a napokban állandóan próbáltam valamilyen sérülést szerezni, hogy ne tudjak részt venni a „mérkőzésen”. Sajnos ez nem sikerült.
Amikor azonban elérkezett az a bizonyos pénteki nap és az osztálytársammal egy rendőrautóban elindultunk kísérőnkkel a biciklis verseny helyszínére, kezdtem jól érezni magam.
Bementünk egy terembe, ahol, mint egy tanteremben, kisebb asztalok voltak egymás mögött sorba rakva. Itt kellett megírnunk a tesztet, ami sokkal könnyebb volt, mint vártam, és aminél azok a gyakorlólapok is nehezebbek voltak, amelyeket még a minket kísérő rendőrtől kaptunk.
Az írásbeli versenyrész után kimentünk egy felépített akadálypályához. Ezen kellett egyenként végigmennünk. Ezelőtt a versenyrész előtt nagyon izgultam, még akkor is, amikor én következtem. (Az ott kapott régi biciklikormányról fejtegettem a gumit, hogy nyugodt legyek.) A legnehezebb szerintem az az akadály volt, amit „fordítónak” hívtak, aminél úgy kellett fordulni, hogy csak a jármű első kereke foroghatott.
A megmérettetések után mindenki visszatért abba a terembe, ahol előtte a lapokat töltöttük ki. Ezután hosszú várakozás következett, amíg összesítették az eredményeket. Végre aztán elénk lépett egy idős rendőr (akit csak úgy emlegettek, hogy a „rendőr-főnagyasszony”), aki elmondta a versenyen elért eredményeinket. És mikor – a szokásos beszéd után: „ez a verseny reméljük nagyon tanulságos volt számotokra” – kimondta, hogy én vagyok a harmadik, sugárzó arccal és egy kissé meglepetten vettem át a kupát és az ajándékokat. Miki, az osztálytársam negyedik lett, ami ugyanolyan jó eredmény, mint az enyém, mert a fiúk többen voltak.
A visszafelé út jóval izgalmasabb volt, mint az odafelé, mert a rendőrautó rádiójából nemcsak zenét, hanem egy biciklis gázolás történetét is hallhattuk. Ráadásul egy autót is „megbüntettünk”. Azt hiszem, érdemes volt elmenni. A végére még csak annyit, hogy mindent köszönök a rendőrnek, aki velünk volt.
Baltay Róza, 5.a osztály
