Iskolánk is egyike volt annak a több mint hatvan oktatási intézménynek, ahol a diákoknak lehetőségük volt online követni Nick Vujicic motivációs tréner előadását szeptember 22-én.
Nick Vujicic életfilozófiáját, boldogságának titkát évek óta igyekszik közönségének átadni, a világ számos országában tartott már előadást. E csütörtöki, diákoknak szánt beszédének középpontjában az önmagunkba vetett hit, az értékkeresés, a kudarcaink elfogadása, az iskolai bántalmazás és annak megszüntetése állt. 
A diákok közül sokan személyesen is eljutottak a Tüskecsarnokba, ahol a különleges élményt testközelből élhették meg.
Az alábbiakban az ő beszámolóikból olvashatunk részleteket.
Amikor odaértem az előadásra, ugyanazt éreztem, mint az iskolában. Egy hétköznapi eseménynek tűnt az egész, körbenéztem a csarnokon, de nem történt semmi különleges, minden a megszokott volt. … Az előadás végén ismét körbenéztem, minden más lett, mindenki felállva tapsolt. Én is csatlakoztam, boldog voltam.
Borsos Nikoletta, 8. A
Ne add fel!
2016. szeptember 22-én a Tüskecsarnokban egy csodálatos emberrel való találkozásra került sor, aki a reményről beszélt, arról, hogy akármilyen helyzetben is vagyunk, sosem szabad feladni. Bizonyára többen is ismerik. Ő nem más, mint Nick Vujicic. Egyike vagyok azon szerencséseknek, akik élőben hallgathatták meg ezt az életerővel, magabiztossággal és főleg reménnyel teli embert. Rengetegen voltunk, diákok, tanárok, a fogyatékossággal élő fiatalokról nem is beszélek. A műsort a Nem Adom Fel alapítvány tagjai kezdték, olyan dalok éneklésével, amelyeknek a témája a reményhez kapcsolódott.
Majd ’’megjött” a várva várt – lélektani szempontból – csoda, Nick, és elkezdte motivációs és inspirációs beszédét, melyet roppant jó humorával fűszerezett meg. A beszéd közben figyelemmel kísértem a közönséget. Az arcokon azt lehetett látni, hogy attól függetlenül, hogy nincsenek végtagjai, Nick mégis átölelt és magához ragadott legalább háromezer embert, hisz háromezren ültünk a sportcsarnokban. Beszélt a gyerekkoráról, arról, hogy fiatalon élni sem akart, de később megértette, hogy a betegsége egyáltalán nem hátráltatja a boldogságban és a sikerben. Szó szerint annyira jó volt őt hallgatni, hogy egy-egy percre el is felejtettem, hogy akármi baja is lenne.
Szologhjan Edgár, 10. B
