2014. 03. 18. 
Március 13-án a 9. Ny osztály humán orientációs csoportja a Résztvevő Színházában járt. A KÁVA Kulturális Műhely foglalkozásainak középpontjában a néző áll, nem a színész, nem a rendező; a legfontosabb a néző, aki együtt játszik a színészekkel.
A passzív nézői szerepből aktív résztvevői szerepet kreálnak az együtt töltött délelőtt folyamán. Új komplex színházi nevelési előadássorozatuknak, az Emlékezés drámáinak is feltett szándéka a résztvevők aktivitására, együtt-gondolkodásra és cselekvésre való ösztönzésre.
Az általunk látott Szobor című előadás a romák elleni gyilkosságsorozattal foglalkozik. Öt évvel ezelőtt országunkban ártatlan felnőtteket és kisgyerekeket gyilkoltak vagy sebesítettek meg származásuk miatt. Egyszerűen azért, mert cigányok voltak.
Erről a tragikus eseményről szólt a délelőtt. A történet szerint egy szobrász emléket akar állítani a gyilkosságsorozat áldozatainak. Készít egy szobrot, és elküldi az egyik érintett falu polgármesterének. Hogy dönt a közösség vezetője?
Vállalja-e az emlékezés felelősségét, vagy megpróbálja eltüntetni a szobrot, még mielőtt bárki tudomást szerezne róla? Visszaküldi az alkotónak, vagy felállítja a falu főterén? Ha ehhez gyáva, legalább megkérdezi a lakók véleményét? Esetleg szavazásra bocsátja a kérdést. A drámás munkaformák során valóban részvevői lettünk a történetnek, és szavazással döntöttünk mi magunk is.
A szobor felállítását követeltük, hiszen a közös dolgokat rendezni kell, és az emlékezés, a nem-felejtés talán hozzájárul ahhoz, hogy többet ne történjenek ilyen tragédiák. De nem csak a gyilkosságsorozatról gondolkodtunk el. A magánügy és közügy, a felelősség-elhárítás és a felelősség- vállalás kérdésköre is megjelent.