Idén már másodszor látogattunk el a Műszaki Egyetem innovatív laboratóriumába, ahol többek között Magyarország első műholdjaival /MASZAT-program/, illetve a rákgyógyítással kapcsolatos fejlesztésekkel ismerkedtünk meg közelebbről.
A labor vezetője Szombathy Csaba, aki nem mellesleg az ország egyik legtehetségesebb és legsikeresebb műszaki menedzsere, műszaki szaktolmácsa, rendkívül élvezetesen tárta a gyerekek elé a legújabb kutatások eredményeit. 
Beszélt nekik a fizikus és a mérnök közötti különbségekről, illetve arról, hogy egy bizonyos szintet elérve, már a természettudomány minden területéhez konyítani kell valamicskét, hiszen, ha valaki mérnökként a rákgyógyítással foglalkozik, óhatatlanul belekóstol a biológiába is. Saját elmondása szerint soha nem akart mérnök lenni, mert kritikus diákként mindet fehérköpenyes kockafejnek gondolta, „akiknek a csajoknál semmi esélyük”.
Aztán találkozott valakivel, aki az akkori fogalmak szerint igazi vagány volt és sikeres mérnök. Akkor döntött úgy, hogy fizikával és matematikával szeretne foglalkozni. 
Tizenhat éves volt ekkor. Annyi idős, mint a mi diákjaink, akik igazán jól érezték magukat és szívesen fényképezték magukat a MASZAT I. és II. modelljeivel. Megtudtuk, hogyan kell helyesen értelmeznünk a sávszélességet, miért kerül olyan sokba egy kísérleti egér és hogy honnan szokták föllőni a műholdakat. Figyelmesen hallgatták a digitális televíziózás és az űrben keringő rádióhullámokról szóló előadást. Sok, igen értékes műszert láthattak és ki is próbálhattak. Lehet, hogy most ők is találkoztak „valakivel”?
Erdeiné Molnár Eszter