Száz éve tört ki az I. világháború írta: Erdeiné Molnár Eszter.
Amennyiben Kossuth Lajos ma élne, biztosan nem mulasztott volna el tudósítani erről a különleges országgyűlésről. Különleges volt, mert a száz évvel ezelőtt kitört világháborúra emlékeztünk.
A meghívott történészek és politikusok, köztük Martonyi János volt külügyminiszter, John Lukács az Amerikai Egyesült Államokban élő történész, Romsics Ignác, az MTA tagja és még sokan mások arról beszélgettünk és gondolkodtunk, hogy vajon a Martonyi János által „Európa öngyilkossági kísérletének” nevezett eseménysorozat milyen jelentős változásokat hozott a diplomáciában, a hadviselésben, az európai társadalmak életében, illetve milyen üzenete van a jelenlegi kor emberének.
A számtalan érdekes gondolat küzül most csak néhányat emelnék ki a történelem érettségire készülő diákok, illetve minden történelem iránt érdeklődő számára.
Nem csupán „hosszú tizenkilencedik század” létezik. Egyes történészi felfogások szerint az első világháború borzalmas eseménysorozata egy „rövid huszadik század” szomorú nyitánya volt, mely korszak a Szovjetunió széthullásáig tartott.
Romsics Ignác, aki a Monarchia történetét kutatók egyik legelismertebb hazai képviselője, néhány, eddig nem ismert forrást vizsgálva hangsúlyozta, hogy a brit politika egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia fennmaradásában volt érdekelt. A konferencia előadói közül többen kiemelték Winston Churchill személyét, aki végig rokonszenvezett a Monarchiával.
Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet tanára hangsúlyozta, hogy stratégiai szempontból a britek által kifejlesztett páncélos járművek frontvonalaknál történő bevetése és a repülőgépekkel, illetve tengeralattjárókkal már három dimenzióssá váló hadviselés az Antantnak kedvezett.
John Lukács egyértelműen az I. világháborút nevezte meg a magyar történelem legnagyobb katasztrófájának, melynek káros hatásai messze felülmúlták a tatár dúlás és a török kor pusztításainak mértékét. A Károlyi Mihály vezette kormányt pedig felületes tudással bíró és ábrándokat kergető politikusoknak nevezte.
Gondolatébresztő volt az Osiris Kiadó főszerkesztőjének, Gyurgyák Jánosnak az előadása, amely rávilágított arra a tényre, hogy az I. világháború minden borzalmának ellenére, az olvasók szívesebben olvasnak erről a témáról, mint az emberiség történetének egyéb sorsfordító, ám szebb és emberibb korszakairól.
A konferencia levezető elnökének, Ormos Mária történésznek mindig volt egy-egy gondolata a publikum felé. Nevezetesen, hogy érdemes lenne egyszer számba venni a világháború miatti technikai fejlesztéseket és vitát kezdeményezni arról, hogy a háborús technika milyen pozitív és negatív hatással bírt az emberek hétköznapjaira.
Mondanom sem kell, hogy az Országház Felsőházi üléstermének szépsége és a nemrég felújított Nemzet Főtere méltó keretbe foglalta a történelmi megemlékezés előadásait.
Az I. világháború üzenete pedig számunkra talán az, hogy a bennünket körülvevő más országok és etnikumok nem kellő szinten való ismerete téves következtetéseket szül – például a Párizs környéki békeszerződések – és hosszú távon káros következményekkel jár.