Honnan tudjuk egy utcán járó emberről, hogy hajléktanként él? Az állam hogyan gondoskodik a szegényekről? Mivel segíthetünk a legtöbbet egy hajléktalan embernek? Számos hasonlóan izgalmas kérdésről beszélgettek a 10. B osztály diákjai egy 90 perces foglalkozás keretében a Menhely Alapítvány előadóival.
A vendégeink Csurika Mária és Balog Gyula voltak, akik maguk is évtizedeken keresztül éltek az utcán, és most a fedél nélkül élő emberek ügyének elhívatott aktivistái. Őszintén meséltek életük kisiklásáról, rossz döntéseik következményeiről, és arról az erőfeszítésről, ahogy sikerült talpra állniuk, és egy élhető életet teremteni maguknak. Az izgalmas foglalkozás társasjátékkal zárult, amelyben a diákok maguk is belehelyezkedhettek a hajléktalan emberek életébe, találkozhattak megoldandó nehézségeikkel, szembesülhettek kiszolgáltatottságukkal.
A legfontosabb, amit magunkkal vittünk a beszélgetés után az, hogy sokszor a beszélgetés, a figyelem, az odafigyelés többet jelent a fedél nélkül élő embereknek, mint a pénz. Az, hogy emberszámba vesszük őket. A legokosabb, ha megkérdezzük azt, hogy mire lenne szükségük, és ha megtehetjük, azzal segítjük mindennapjaikat.
