Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is lehetősége nyílt iskolánknak a Waclaw Felczak Alapítvány Polonica Varietas nevű pályázata keretén belül Lengyelországba utazni. A programon minimális pénzösszeget befizetve, illetve Rácz Tanár Úr fáradhatatlan szervezésének eredményeképpen sikerült részt vennünk.
A
rendkívüli helyzet ellenére tanáraink mindent megtettek annak érdekében, hogy végzős évfolyamunk és 11.-es iskolatársaink idén eljuthassanak a várva várt kirándulásra. A Lengyelországba történő belépéshez szigorú járványügyi előírásoknak kellett megfelelni, aminek következtében a tervezett létszámnál sokkal kevesebb, de annál izgatottabb diákkal indult el a busz november 2-án a Déli pályaudvartól Lengyelország felé.
A hosszú utunkat követő első állomásunk a wielickai sóbányába vezetett, ahol több mint 30 emeletnyi lépcső után és 64 méter mélyen érkeztünk meg az első szintre, itt pedig két csoportra osztva hallgathattuk meg a bányák legendáit angol nyelven.
A lengyel történelemhez kapcsolódó legtöbb mítoszt egy-egy lenyűgöző, sóból faragott szobor mesélte el, ám a sóból kialakított alkotások közül a legkiemelkedőbb a Szent Kinga-kápolna volt, ami előtt idegenvezetőnk tartott egy kisebb hatásszünetet, majd egyszerre csodálhattunk meg a világhírű terem bámulatos látványát. A közel másfél órás tárlatvezetés a hatalmas bánya terjedelmének csupán egy százalékát fedte le. Krakkó városába érve elfoglaltuk szálláshelyünket, később pedig villamossal mentünk éttermünkbe, így az odavezető úton is élvezhettük a belváros látványát, ami sötétben is gyönyörű volt, majd finom vacsorával zárhattuk napunkat.
A második nap reggelén korán kelt csoportunk, majd a reggeli után elindultunk Oswiecim városába, amely a második világháború idején működő Auschwitz-Birkenau koncentrációs táboroknak adott helyet. A kezdetlegesen felületes tudásunk ellenére már az odavezető buszúton is többen tartottunk mindattól a rengeteg, tragikus információtól, amelyeket a látogatás során ismerhettünk meg. Az úton meghallgattuk Pajor Tamás „Rosenberg Dani” című dalát, ami két kisfiú szívbemarkoló történetét meséli el, így még személyesebb betekintést adott a korabeli szörnyűségekről, majd Rácz Tanár Úr ismertette a helyszín történelmi hátterét, ezeknek hatására pedig valamennyien megértettük látogatásunk fontosságát. Érkezésünket 3,5 órás idegenvezetés követte, ami az egyik csoportnak magyar, a másiknak pedig angol nyelven folyt. 
Mindannyiunk számára elrettentő volt testközelből látni a tábor embertelen körülményeit, illetve végighallgatni a holokauszt szörnyűségeit, ám rádöbbentünk, hogy miért elengedhetetlen beszélni a múlt e rettenetes időszakáról, hiszen amíg emlékszünk, nem történhet meg újra. A vacsorát megelőzően láthattuk a waweli sárkányszobrot, melynek hírhedt legendáját Rácz Tanár Úr mesélte el nekünk. Sötétben még lenyűgözőbb volt a különleges, tüzet kibocsátó szobor.
Harmadik napunk Krakkó belvárosának részletes felfedezéséről szólt, a történelmi érdekességek megismerése után több órányi szabadidővel folytatódott napunk. Egyénileg, kis csoportokba fejlődve az őszi színvilág miatt magával ragadó város képét csodálhattuk meg. Délután ellátogattunk a waweli királyi palotába, melynek mélyreható ismertetése és esztétikus, reneszánsz kori termeinek megtekintése elteltével fáradtan, de rengeteg új élménnyel gazdagodva indultunk vacsorázni.
Utolsó napunkon a kirándulás végének érzése mindenkiben elkeseredettséget ébresztett, szomorúak voltunk hazaindulásunk miatt, ám utolsó helyszínként még megálltunk a szlovákiai Árva váránál, ahol többek között megismerhettük Váradi Péter kalocsai érsek legendáját, valamint a kilátás az épület legmagasabb tornyából egészen elképesztő látványt nyújtott.
A kitérő után véglegesen elindultunk Budapest felé, november 5-én este érkeztünk vissza a Déli pályaudvarra, ahol hozzátartozóink már kíváncsian vártak minket. Utolsó évünk, illetve gimnáziumi tanulmányaink egyik meghatározó élménye marad ez az izgalmas, eseménydús kirándulás, amelynek sikerült még jobban összekovácsolnia közösségünket.
Benedek Bianka 12.a
2021.11.02-05.